2016. július 2., szombat

Bemutatkozó

Kedves Olvasó!

Köszöntelek a blogon, melyet azért hoztam létre, hogy tudassam veled, nem vagy egyedül! Sokan küzdünk hasonló problémákkal, és sokan vagyunk tanácstalanok. Egy dolog azonban biztos: A problémákat meg kell oldani. 


Az oldal létrehozásával az a célom, hogy minél több olyan embert összehozzak, akik valamilyen formában megtapasztalták már a pánikbetegséget vagy le is küzdötték azt. Úgy gondolom a tapasztalataink megosztása révén erőt és lehetőséget adhatunk másoknak, hogy bízzanak a gyógyulásban és sikerüljön is megvalósítaniuk. 

Mivel magam is ezzel a gyakori és sokakat érintő betegséggel élek nap mint nap, elhatároztam, hogy a következő hetekben és hónapokban több különféle módszert fogok kipróbálni ennek megszüntetése céljából. Változtatok az életmódomon, a táplálkozásomon, a gondolkodásomon. Beszélgetni fogok orvosokkal, természetgyógyászokkal, pszichológusokkal, tanítókkal. Felkeresek különféle masszőröket, jóga oktatókat és még számos más szakterületben jártas személyt azért, hogy segítsek magamon és, hogy segíthessek Nektek is. Mert hiszem azt, hogy megfelelő akarattal és hittel minden sikerülhet. 

Az oldalon igyekszem heti rendszerességgel beszámolni az általam tapasztalt dolgokról, változásokról és változtatásokról. Szeretnék megosztani veletek mindent amivel hozzájárulhatok a Ti gyógyulásotokhoz és jókedvetekhez is. Persze néha előfog fordulni, hogy a témától kissé eltérő cikkeket vagy képeket , élményeket fogok veletek megosztani. Így legalább jobban megismerhettek.

Akik szeretnének konkrét kérdéseket, személyes kérdéseket vagy véleményeket intézni hozzám, azok az alábbi címen tehetik meg: adamtrust.uzenet@gmail.com

Ahogyan én élem meg a betegséget: 

Megközelítőleg 5 éve harcolok a pánikbetegséggel hol több, hol kevesebb sikerrel. Kezdetben rohamok formájában tört rám és heves szívveréssel párosult. Ilyenkor volt egy olyan érzésem, hogy elvesztem a saját elmém fölötti kontrollt. Szerencsére nem így lett. Gyakran vannak/voltak légzési problémáim, amikor úgy éreztem nem kapok rendesen levegőt. Ehhez többnyire végtagzsibbadás érzet is társul/-t. Tömegközlekedési járműveken többször "volt szerencsém" megtapasztalni ezt. A (piros) teljes egészében zárt személyvonatokon amikor a "semmi" közepén megálltak 10-20 percre sokszor majd kiugrott a szívem a helyéről, mert úgy éreztem nincs menekülési lehetőségem. Ez persze így olvasva viccesen hangzik, de nekem meg az hangzik viccesen, hogy valaki fél egy póktól. Ahány ember annyi féle probléma. Éjszakánként gyakran felriadok, rosszul alszom. Kiver a víz és hányingerem van. Napközben sokszor leesik a vérnyomásom, a pulzusom magasabb és szédülök is. Tartalmasabb étkezések után kb. fél órával ez fokozottan jelentkezik. 

Az elmúlt évek orvosi vizsgálataiból kiderült, hogy szervi elváltozásom nincs, az eredmények szerint makk egészséges vagyok. Természetesen az egészség nem itt kezdődik, viszont a nyugati orvostudomány munkája sajnos csak a komoly problémák szintjén kezdődik. Persze a "komoly probléma" szó meglehetősen relatív. 

Nem akarom túl hosszúra nyújtani ezt a cikket, nehogy unalmassá váljon, úgyhogy végszóként annyit szeretnék mondani, hogy: hamarosan újra írni fogok, tartsatok velem és bízzatok magatokban!!! 

Köszönöm, hogy elolvastátok!